Rendezzük dolgainkat!
„Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért." (1Móz 33, 1-3)
Jákob megharcolta a maga harcát; és győzött. Összetörten, de boldogan tudja magáénak az Isten áldását. És nem kellett lopnia, bűneivel leszámolva, csak úgy kegyelemből megkapta.
Ebben a lelkiállapotban már az Ézsauval való elkerülhetetlen találkozás sem annyira rémisztő. „Látta, hogy jön Ézsau". Ahogyan múltjával szembenézett abban az álombeli tusakodásban; úgy minden bűne „okával", Ézsauval is el kell rendeznie a dolgait. Számomra nagyon kedves ez a pillanat. Igaz, hogy nagyon sok félelem, szorongás előzi meg, de el kell intézni az embernek a dolgát, főleg ha maga idézte elő, ha ember akar maradni. Ahogyan a tisztesség diktálja. Nem mást küldeni, nem vádaskodni, névtelen levelet írogatni. Szemtől-szembe! Eljött az óra, jön Ézsau, és van vele 400 ember, egy kisebb hadsereg. S mintha maga Jákób is hadrendbe állna, a feleségeivel, gyermekeivel, szolgálóival. A felsorakozás nem óvintézkedés, hanem a rang kívánta meg így. Úgy fogadják Ézsaut mint egy urat. Amikor fontos, kedves vendégeket várunk mi is így teszünk. „Lássa meg, hogy várjuk." Szertartás, ami itt zajlik: szolga várja az urát. Hétszer borul le a földre Jákób. Hét a teljesség száma. Nem tud ettől jobban megalázkodni. Letette az ego-t, letette a buta önhittséget. Csodálatos érzés megélni ezt a fajta békességet, megnyugvást, felszabadulást. Tudjunk mi is ilyen alázattal odafordulni embertársainkhoz. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése