Égig érő kegyelem
Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. (Zsolt 36,6;8)
A keresztyén ember tudja azt, hogy amíg a mennyei élet ideje elérkezik, egy bizonyos utat meg kell tennünk ezen a földön.
A földi élet igen sok küzdelemmel jár. Éppen ezért gondoskodott Isten arról, hogy a földön is legyen az embernek menedéke. Ezért mondja az Ige: Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Milyen jó dolog, amikor valaki biztosan tudja, hogy van számára menedék.
A keresztyén embernek egyedül csak Isten szárnyainak árnyékában van menedéke. Kínálhatnak nekünk sok minden mást, próbálhatjuk ezt a menedéket valamivel pótolni, de újra és újra megtapasztalhatjuk, hogy számunkra egyetlen biztos és jó menedék az, amit az Ige mond.
Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Adja a kegyelem Istene, hogy mi ezt mindnyájan napról napra megtapasztalhassuk.
Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem,
Már üvölt a habtusa, s nő a vész a tengeren.
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, míg eláll a fergeteg,
Biztonságos révet adj, s majd fogadd el lelkemet.
Nincs nekem más enyhelyem, szívem Téged hív, keres,
Ó maradj itt, Mesterem, őrizz, adj erőt, szeress!
Véled állom a vihart, hit, erő Te vagy, Te szent,
Szárnyad árnyával takard fejemet, a védtelent. (Református Énekeskönyv 300. dicséret 1,2. Vers)
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése