Csúfsággá lettem
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak tőlem. Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. (Zsolt 31,12-13)
Nézzük meg, hogy mit szól hozzánk Dávid zsoltárából az Ige.
Az egyik legfájdalmasabb dolog az ember életében, amikor csúfolják, amikor mások csúfjává válik. Már a kisgyerekek is mennyire meg tudják bántani egymást csúfolással. Nem egyszer sírva jön haza a gyereked, mert kicsúfolták. Mennyire megaláz bennünket mások csúfolódása. Tapasztaljuk azt is, hogy bizony a felnőttek is kicsúfolják egymást. Még Jézusnak is volt része ebben, hiszen a kereszten való szenvedés alatt is volt, aki csúfolta.
Az ember nem tehet ilyenkor mást, minthogy elrejti magát mélyen Isten szeretetében és irgalmában.
Bárcsak komoly súlyt fektetnénk arra, hogy soha, senkit, semmi okból, ki ne csúfoljunk. Helyette inkább hajoljunk a gyengék és hiányosak felé megértéssel, együttérzéssel, és szeretettel. Akkor áldást hagyunk maguk után.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése