Éltető reménység! 1.
„Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira." (Lk 24,5-8)
Az egyiptomi piramisok arról híresek, hogy az ősrégi egyiptomi fáraók mumifikált holttestét rejtik. Mohamed sírja arról híres, hogy ott van a Mohamed csontjait magába rejtő kőkoporsó. A londoni Westminster apátság arról híres, hogy nemes és tekintélyes angol személyiségek teste van ott eltemetve. Jézus Krisztus sírja pedig arról híres, hogy üres! Mit jelentett közel 2000 évvel ezelőtt ez az üres sír a tanítványoknak és az asszonyoknak, akikről a húsvéti történet beszél? Virradat után sokak számára gyász és könny volt ez a nap, mely reménytelenül kezdődött. Mesterük halott. Az egyetlen, aki szeretetének hatalmával segíthetett volna az emberiségen halott volt. A tanítványok azzal az érzéssel roskadtak magukba, hogy minden elveszett. Szerintük győzött a bűn, a halál és az ördög. De az Úr angyalt küldött a feltámadás hírével! Üzenete megdöbbentette az asszonyok szívét. Először félelmet éreztek, majd a Feltámadt Megváltó megjelenésének bizonyosságával ajándékozta meg őket. A feltámadás valóban csoda. Isten csodája! A világtörténelem legfontosabb eseménye! Isten igazolta önmagát. Jézus Krisztus halála Isten mentő szeretetét hozta az emberiség bűnéért. De az Ő áldozata nemcsak az akkori világ bűnéért volt engesztelő áldozat, hanem a ma élők bűneiért is. Isten minket is ugyanúgy szeret. Nekünk is mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek." Az élő Úr Jézus hív és szólít minket magához. Ő, aki így kiáltott a kereszten: "Elvégeztetett!" Isten erre akkor mondta ki az áment, amikor feltámasztotta egyszülött Fiát a halálból. A bűn adóssága teljesen ki van fizetve! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem a jelen kell, hogy meghatározza hitünket, hanem a feltámadás végső valósága kell, hogy meghatározza a jelenünket. Az ugyanis új térképet jelent az élet erdejében. Átértelmezi kapcsolatainkat, nemcsak Istennel, önmagunkkal és egymással, de a teremtett világgal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése