Te milyen megfigyelő vagy?
Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. (Márk 7:1-2)
Igénket olvasva belecsöppenünk egy helyzetbe. A pontos helyszín nem ismeretes. Akik biztosan jelen vannak: Jézus és a tanítványai, farizeusok és néhány írástudó. Nem írja le az evangélista a pontos létszámot sem. Mert szerinte nem ez a lényeg. Azt azonban leírja, hogy a farizeusok és az írástudók közül voltak, akik észrevették, hogy néhány tanítványa Jézusnak étkezés előtt nem mosta meg a kezét.
Ez az észrevették kifejezés olyan sokat mondó. Mennyi mindent észreveszünk egy-egy élethelyzetben. Általánosságban mondom, hogy a nők csodálatos megfigyelők. Sok ilyen nőt ismerek. Apró részletességgel el tudják mondani, ha megfordulnak valahol, hogy az hogy nézett ki, milyen színű volt, mi, hol helyezkedett el. Mi, férfiak sokkal rosszabb megfigyelők vagyunk. Persze ez is csak általánosítás. Hiszen vannak a nők között is olyanok, akik gyatra megfigyelők és a férfiak között is akadnak olyanok, akik elképesztő módon tudják megfigyelni a dolgokat.
Persze amikor észreveszünk valamit, az sem mindegy, hogy milyen szándékkal vesszük észre, vagy egyáltalán milyen szándékkal figyelünk valakit, vagy valamit. Ha jó bennünk a szándék, akkor a jót fogjuk keresni, azt, amit dicsérni, pozitívan kiemelni lehet. Ha rossz bennünk a szándék, úgy is addig keresünk, amíg valamit meg nem kritizálhatunk. S ezt meg is tesszük. Vagy magunkban, vagy szemtől szemben, vagy éppen majd csak az illető háta mögött, akit, vagy akinek a valamijét meg akarjuk szólni. Az előbbi gondolatok bármire igazak lehetnek... Te mit szoktál észrevenni és milyen lelkülettel teszed? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Csak ne lennénk annyira önmagunkra koncentráltak mi, kegyesek is! Nekünk nem arra kellene törekednünk, hogy Jézust utánozva megpróbáljuk azt tenni, amit egyedül ő tehet. Engednünk kellene, hogy tegye azt általunk, amit ő akar. A szánkkal szóljon, a kezünkkel simogasson, a szívünkkel érezzen. Nem erről kellene szólnia a kereszténységünknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése