„Ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül." Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok… (Mk 7:18-21)
Sokszor adunk a külsőre, de belül vannak gondok. Mi a fontosabb? – teszi fel a kérdést Jézus: a külső vagy a belső? Az, amit Isten mond, vagy az, amit emberek kitalálnak és hajtanak nyakló nélkül? Emberek parancsolatai, vagy az Úr parancsolatai?
Egy alapos belső vizsgálatra hív az Úr bennünket mai igeszakaszunkban. A szívünket helyezi a középpontba. A szívünk állapota képezi a vizsgálat tárgyát. Ami kívülről bemegy, az nem tesz tisztátalanná – mondja Jézus. De ami kijön belőlünk, az annál inkább. Ezeket a szavakat nem értik a tanítványok sem. Sok mindent nem értettek Jézus követői, de bevallhatjuk, hogy így vagyunk ezzel olykor mi is. S ha nem értünk valamit, jó, ha magyarázatot kapunk. Egyszerűt, érthetőt, világosat. Az Úrtól. Meg is érkezik Jézus magyarázata övéi felé.
Ami előjön belőlünk, az a szívből jön. Például a beszédünk: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj – mondja Jézus. S bizony van, akinek a száját is ki kell mosni, nemcsak a kezét, de az ilyen embernek nem a szájával van alapjában véve problémája, hanem a szívével... (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önző, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az ő dicsőségét. Máshonnan nem láthatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése