Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…(Mk 7:21)
Mai Igénk alátámasztására álljon itt két történet. Az egyik hittanórán összefoglalás következett és sok izgalmas feladatot kellett megoldania a gyerekeknek. Az egyik esetben senki nem tudta a jó választ! Megmondtam nekik. Erre az egyik fiú állította, hogy ő tudta és nézzem meg, le is írta. Mondtam neki, hogy nem tudtad a jó választ. Miután megmondtam, azután írtad be. Nem igaz! – kezdte a durcáskodást számomra meglepő módon a legény. Azért is meglepett a dolog, mert pont az ő padja előtt álltam, amikor megmondtam a jó megoldást és figyeltem őt is és semmi nem volt a munkafüzetébe beleírva. Ő azonban csak állította, hogy tudta és emelt hangon szólt hozzám és rólam, hogy én milyen vagyok már, hogy nem hiszem el, hogy ő tudta a megfelelő választ. Nem vitatkoztam. Elkértem az ellenőrzőjét. Kicsengetés után ketten maradtunk. Tudod, hogy igazam van, ugye? – kérdeztem tőle. Igen. Nem tudok mit tenni, máskor is ilyen vagyok – mondta…
A másik példa: egy sportműsor szünetében az egyik szakértő csúnyát mondott. Élő adásban. Egy focistáról van szó, aki egy másik meccset elemzett… Nem tudom, hogy legközelebb meghívják-e, de azt tény, hogy a focisták által használt nyelvezet sokszor nem tűri a nyomdafestéket. De nemcsak a pályán, hanem a stúdióban sem… Figyelve a műsort arra gondoltam, hogy a szavaink csak következmények. A szívünk állapotáról árulkodnak. Akár egyszeri elszólásról van szó, akár gyakori jelenség valakinek az életében…(Katona Béla)
A nap gondolata:
Szabaduljunk kedvenc bűneinktől is, hogy legyen gyökere szavunknak, legyen hitelessége és ereje, amikor Jézusról, a szabadítóról beszélünk. Mert ha valóban szabadulunk, akkor fogunk is róla beszélni. Ha tényleg őt követjük, akkor reá mutat az életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése