Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" (Mk 10:46-47)
Maradjunk Bartimeus eseténél: ha azt mondja a Jézusról szóló bizonyságtételre, akárkitől hallotta is, hogy balgaság, nem hiszem, nem érdekel, akkor nem találkozik Jézussal és nem gyógyul meg. „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" – kiált fel akkor, amikor úgy informálódik, hogy éppen arra megy Jézus. Ez a felkiáltás hitvallás. A Megváltóját, a Szabadítóját látja Jézusban, még ha egyelőre csak a lelki szemeivel is csupán. Hisz benne és gyógyulást remél. Valaki azt mondta: „A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz."
De még nem rohannék ennyire előre. Nem volt az olyan egyszerű. Ő kiáltott, mert arra ment Jézus, de először falakba ütközött. Rászólnak, hogy hallgasson. Kik szólnak rá? A Jézust követők közül néhányan. Megdöbbentő ez, amikor Jézus tanítványai meggátolni igyekeznek valakit abban, hogy Jézussal találkozzon. Megtörténik ez ma is sajnos. Nem kellene, de előfordul. Egyik énekünk nagyszerűen fogalmazza meg az intelmet számunkra: „Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt." (397.dics.) (Katona Béla)
A nap gondolata:
Lelki problémáinkat nem tudjuk egyedül megoldani. Legyőzve önteltségünket, az Úrnak átadva terheinket, megnyugvást találunk. Teremtőnkhöz közelebb kerülve fájdalmunk enyhül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése