Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Többen is rászóltak, hogy hallgasson… (Mk 10:46-48)
A tanítványi másképp látás, a fontoskodás vagy ki tudja micsoda, de bizony előfordul a Krisztus-követők között, hogy nem az Úr szerint, nem az Úrnak tetsző módon gondolkodnak, gondolkodunk. Illusztris példa erre az a rövid történet, melyet így olvashatunk a Szentírásban: „Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." (Mt 19:13-14) Értitek? Hozzák a gyerekeket Jézushoz és rájuk szólnak a tanítványok. Bizonyára a szülők hozták a gyermekeiket Jézushoz. A tanítványok pedig azt gondolják, hogy ugyan, Jézus mit aggódna a gyerekekkel?! Van Jézusnak elég dolga, nem kellene őt a gyerekekkel fárasztani.
Milyen téves gondolkodás ez. Mintha a gyerekeknek nem lenne helyük Jézus mellett. S nézzünk meg egy református istentiszteletet! Hoznak ide gyerekeket a szülők? Igen. Szeretnénk, hogy hozzák? Igen. Szeretnénk, hogy zajongjanak a gyerekek az istentiszteleten? Nem. De életkori sajátosságukból adódóan fognak. Rájuk kell szólni? Nem. A tanítványoknak nem. A szülő rendezi úgyis. A szülő szeretné a legjobban, hogy végig csendesen legyen a gyerek, amíg tart az istentisztelet. De ez nem jön össze mindig. Mit tehetünk mi? Örüljünk, hogy vannak, akik elhozzák a gyermekeiket, még ha egészen picik is és hordozzuk türelmesen, ha van egy kis gyerekzsivaj… (Katona Béla)
A nap gondolata:
Tűzd ki célul, hogy olyan gyermekeket nevelj, akik a hit örökségét továbbviszik, sőt, messzebbre eljutnak, mint te. Ha elkötelezed magad erre, Isten veled és általad fog munkálkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése