2018-07-02

Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.(ApCsel 11:27-30)

Igeszakaszunk azt láttatja velünk, hogy az üldözött és szétszóródott keresztyének segítenek a nyomorúságot hordozó testvéreiken. Éhínség támad ugyanis pontosan úgy, ahogyan egy próféta megjövendöli. S mit tesznek ekkor Krisztus követői? „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek." Ez egy olyan látásmódról, hozzáállásról tanúskodik, ami különbözik a világban megtapasztalhatótól. Ez a krisztusi lelkületből fakad. Mert miről van szó? Arról, hogy ha engem üldöznek, akkor van bajom elég. Nem gyűjtök senkinek, örülök, ha meg vagyok magamnak. Adjanak nekem. Én szorulok másokra.

Figyeljük ezt a migráns helyzetet, mely hol csillapodni, hol felerősödni látszik. Olyanokat hallunk, hogy nincsenek megelégedve az ellátással, nincs wifi, tehát nincs internet. A mai menekülőknek ilyen problémáik vannak… De ott és akkor, az első keresztyéneknek nem ez volt a problémájuk. El kellett hagyják az otthonukat, továbbálltak. Beszéltek másutt is a hitükről. Nem hallgatták el, hogy ők Jézus tanítványai. Nem ingyen élősködni akartak, hanem tették a dolgukat és vállalták a hitüket. Továbbá gyűjtöttek a hittestvéreiknek. Nem maguk körül forogtak. Folyamatosan segíteni akartak másokon. Annak ellenére, hogy ők sem voltak könnyű helyzetben. Többek között ez a Krisztus-hit többlete. Egymás terhét hordozni akarták. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Amikor mások szükségeire összpontosítunk, Isten gondoskodik arról, hogy a mi szükségeink be legyenek töltve.