„Egyik ember formálja a másikat." (Péld 27:17)
Gondolkodtunk már azon, hogy ki hat ránk a legjobban? Ki az, aki nagyon pozitívan hat ránk, jó vele együtt lenni, isszuk szavait, tanulni akarunk tőle, felnézünk rá – anélkül persze, hogy bálványoznánk – mert példaértékű számunkra, ahogyan él? S ki az, aki lehúz, leszívja az erőnket, nagyon negatívan hat ránk? Tudnunk kell, hogy hatással vagyunk egymásra, de a hatás iránya egyáltalán nem mellékes.
Pál apostol írja Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben." (1Tim 4:12) Akár fiatalok vagyunk, akár öregek, bármennyi idősként is lehetünk példák mások számára, még pedig jó példák, Istennek tetsző, másokat az Úrhoz hívogató, vezető, terelő jó példák.
Megfigyeltem életemben már sokszor, hogy van, hogy küld az Úr valakit az utamba, mert másokon keresztül nyújt segítséget. S van, hogy engem küld valakihez. Nincsenek véletlen találkozások. Urunk formál bennünket egymás által, de engedjük Neki, hogy Ő rendszeresen formáljon Igéje és Lelke által olyanná, hogy Krisztus kiábrázolódjon bennünk és ezáltal hassunk másokra, folyamatosan Őrá mutatva! (Katona Béla)
A nap gondolata:
A kimerültség pontosan jelzi, hogy ideje megtanácskozni Istennel a ténykedésemet. Kérdezzem meg: Mit akarsz, Uram, mit tegyek meg? Mit hagyjak abba? Hol húzzam meg tevékenységeim határát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése