„...de nem leszek a terhetekre." (2Kor 12:14b)
A keresztény közösség alapja az, hogy jelen vagyunk egymás életében. Ahogy Isten elérhetővé és megközelíthetővé vált számunkra, úgy kell nekünk is elérhetőnek lennünk egymás számára, de úgy, hogy jelenlétünk a másiknak áldást jelentsen. Hogy ez hogyan valósulhat meg, arra az apostol négy alapelvvel hívja fel a figyelmünket.
- alapelv: Ne legyünk egymás terhére!
Úgy tudunk egymás terhére lenni, ha engedjük eluralkodni a régi emberi természetünket. Ennek a cselekedetei nem építik a közösséget, hanem rombolják azt. Nem hidakat, hanem falakat emelnek a testvérek közé. A megoldás:
Legyünk türelmesek egymás iránt, és szeretettel legyünk készek elfedezni egymás vétkeit és hiányosságait (Péld 10:12, 1Pt 4:8).
Ugyanakkor azonban dolgozzunk azon, hogy a jellemünk formálódjon, és ne a testi cselekedetek, hanem a Szentlélek gyümölcse nyilvánuljon meg bennünk (Gal 5:22-23).
Amit érdemes átgondolni ezzel az alapelvvel kapcsolatban:
- Ki az a testvér, akinek a gyengesédét több szeretettel kellene elhordoznom? Hogyan nyilvánulhat meg ez a fajta szeretetem az irányába?
- Mi az a gyengeségem, ami másokat megterhelhet? Hogyan tudnék dolgozni azon, hogy változzak? Hogyan tudom a szeretetem kifejezni mások felé azáltal, hogy törekszem jobb emberré válni? (T.S.K.)
A nap gondolata:
Ne hagyd, hogy félelmeid vagy előfeltételezéseid visszatartsanak a növekedéstől, légy tanítható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése