2018-09-16

Isten változatlan szeretete 3.

A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat? (2Móz 17,2)

A ván­dor­ló nép út­ja a mi utunk, az egy­ház út­ja, a ve­ze­tők és ve­ze­tet­tek út­ja, az egy­más­nak fe­szü­lő in­du­la­tok he­lye a meg­tá­ma­dott pres­bi­té­ri­u­má­val, lel­ki­pász­to­rá­val, csa­ló­dott gyü­le­ke­ze­ti tag­ja­i­val, egy­mást sok­szor meg­kö­vez­ni aka­ró cso­port­ja­i­val.

A kő­szik­lá­ból víz fa­kadt. Is­ten még a gyil­kos gyű­lö­let­re is ir­ga­lom­mal, sze­re­tet­tel vá­la­szol.

A mi bű­ne­ink­re is sze­re­tet­tel vá­la­szolt, Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. (Jn 3,16-17)

Ezen az úton las­san az Is­ten­ről al­ko­tott té­ves ké­pek ki­tör­lőd­nek és a Jé­zus­ban meg­is­mert, változat­la­nul sze­re­tő Is­ten meg ­tud győz­ni, hogy min­den gon­do­mat, ami­vel nem tu­dok megbirkóz­ni, lá­bai elé te­gyem és fo­gad­jam el min­den el­len­sze­gü­lé­sem­re, hi­tet­len­sé­gem­re atyai bo­csá­na­tát. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az, hogy Jézus helyreállítja az életünket, kötelez. A távoli jövőt, és a kényelmes életemet is az ő áldott kezébe tehetem. Hidd el, hogy ő kirendel mindent, ami szükséges. A követésben viszont a szíved legyen szabad.