2018-09-15

Isten változatlan szeretete 2.

A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat? (2Móz 17,2)

Ez a nép nem ér­ti Is­ten aka­ra­tát és Mó­ze­sen ké­ri szá­mon a ké­nyel­mes, kom­for­tos élet hi­á­nyát: „Mi­ért hoz­tál ki min­ket Egyip­tom­ból? Hogy szom­jú­ság­gal ölj meg min­ket, gyer­me­ke­in­ket és bar­ma­in­kat?" Mó­zes, mint iga­zi ve­ze­tő Is­tent kér­di: „Mit cse­le­ked­jem ez­zel a nép­pel?"  (2Móz 17, 3-4) Is­ten vá­la­szol. Aki hoz­zá ki­ált, an­nak vá­la­szol, aki Tő­le kér meg­ol­dást, az fe­le­le­tet kap. Mó­zest itt nem ön­ti el az in­du­lat. Aki esz­kö­zül ad­ja ma­gát má­sok szol­gá­la­tá­ra, bol­do­gu­lá­sá­ra, az megtapasz­tal­ja a tá­ma­dá­sok ke­reszt­tü­zé­ben is, hogy Is­ten nem hagy­ja ma­gá­ra.

Mó­zes bár sokszor ta­lál­ko­zik né­pe há­lát­lan­sá­gá­val, sokszor egye­dül őt te­szik fe­le­lős­sé a szenve­dé­sért, a nyo­mo­rú­sá­gért, még­is en­ge­del­mes és tud­ja, hogy aki őt el­hív­ta, erőt ad a feladatok tel­je­sí­té­sé­re.

Mind­annyi­unk éle­te az Ígé­ret föld­je fe­lé ve­zet. Ta­lán sok min­dent ne­he­zen tu­dunk összeegyeztet­ni Is­ten sze­re­te­té­vel és igaz­sá­gos­sá­gá­val, de pró­bál­juk meg az ese­mé­nye­ket az Ígé­ret föld­jé­nek táv­la­tá­ban és a ke­reszt alá áll­va szem­lél­ni, hogy ér­tel­met nyer­je­nek az önmagukban el­fo­gad­ha­tat­lan ese­mé­nyek is. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Leginkább akkor, amikor minden szétesik körülötted és Isten olyan, mintha sehol sem lenne, tapasztalod azokat a helyzeteket, amik leginkább próbára teszik hitedet.