Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben… (1Tim 4:12)
Szívemből szóltál – szoktuk mondani, ha valaki éppen azt fogalmazta meg, amit mi is gondolunk. Ezzel az egyetértésünket fejezzük ki. Pedig elsősorban nem a mi szívünkből szól a másik ember, hanem a sajátjából. Azt mondja, ami az ő szívében van. A szív teljességéből szól a száj – mondja Jézus. Ugyanez az Ige egy másik fordításban így hangzik: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Mt 12:34)
Nem mindegy, hogy kinek, mikor, mit, hogyan mondunk. 17 negatív dologra hangzik el 1 (!!!) db dicséret a gyerekek kapcsán – fogalmazta meg valaki az észrevételeit. Ez megdöbbentően rossz arány. Ez azt jelenti, hogy nem tudunk dicsérni, nem tudjuk meglátni és megnevezni, elismerni, ha valami jó. Előfordul, hogy az ember természetesnek veszi a jót, és nem szól rá semmit, de azonnal szóvá teszi a tévedést, a hibát. Persze ugyanilyen helytelen, ha valaki a rosszat szó nélkül hagyja, netán még dicsér is érte. S mindez nemcsak a gyermekek irányában működik így, hanem legtöbbször a felnőttek között is. Pedig a beszédben nemcsak az a jó példa, ha csúnyát, megbotránkoztatót nem mond valaki, hanem az is, ha meglátjuk és elmondjuk a dicsérhetőt a másik életében. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nincs semmi, ami annyira kifizetődő, kielégítő vagy bátorító lenne, mint másokat szavakkal és tettekkel szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése