Megbánhatatlan barátság
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. (Jn 15,14)
Jézus barátsága olyan, hogy azt sohasem bánja meg az ember. Minél tovább tart, annál mélyebb, annál áldottabb, annál erősebb.
Sundar Singh (1889-1929) beszélt egy indiai keresztyénről, aki előkelő társadalmi osztályhoz tartozó ifjú volt, de hitéért kasztjából kirekesztették. Később Tibetbe került, ahol kegyetlen halálra ítélték. Egy frissen levágott ökörnek a bőrébe varrták és kitették a forró napra. Mikor négy napja hordozta már ezt az irtózatos szenvedést, azt kérte, hogy utolsó kívánságát felírhassa egy darab papírra. Ekkor azt írta fel: Annak adom magam, aki mindent nekem adott. Szívesen leszek hálaáldozat az Ő sok ajándékáért.
A Jézussal való barátság megbánhatatlan, áldott, örökkévaló barátság.
Szívem örömmel van tele, szívem örömmel van tele,
Mert Jézus a legjobb barát, és zengek néki dicshalleluját.
Szívem hálával van tele, szívem hálával van tele,
Mert Jézus a legjobb barát, és zengek néki dicshalleluját.
Jézusnak adom át szívem, Jézussal járok szüntelen,
Mert Jézus a legjobb barát, és zengek néki dicshalleluját.
Jöjj testvér, adjad a kezed, áldjuk Jézust, ki úgy szeret,
Mert Jézus a legjobb barát, és zengek néki dicshalleluját
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de nem apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, - sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése