Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." (Mk 12:31)
Ebből a mondatból két kérdés fakad: hogyan szeretem jól önmagam és ki a felebarátom? Mikor és hogyan szeretjük jól önmagunkat? Akkor és úgy, ha elfogadjuk, hogy Isten teremtményei vagyunk. Urunk alkotott bennünket és célja van az életünkkel. Önmagunk elfogadása a helyes önszeretet. Vigyáznunk kell, hogy ez ne csapjon át önzésbe, hogy ne gondoljuk azt, hogy az élet rólunk szól, hogy mi vagyunk a világ közepe. Ezek már torzulások. Miképpen az is, ha valaki megveti, gyűlöli önmagát.
Ki a felebarátom? Bárki. Bármelyik ember. Nemcsak néhány. Nemcsak azok, akikkel egy fedél alatt élünk, akik vér szerint rokonaink, akikkel jó találkozni, barátkozni, hanem bárki, akivel akárcsak egyszer is találkozunk. Emlékezzünk az irgalmas samaritánus történetére! De ki a felebarátom, kérdezi a törvénytudó Jézustól miután idézi a mai igénkben olvasható jézusi szavakat Isten és felebarátaink szeretetéről. Aki irgalmas volt hozzá – vonja le Jézus kérdésére a következtetést. Mire Jézus ezt mondja neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!
Fogadd el a másikat olyannak, amilyen! Fogadd el a másságát! Legyél vele és hozzá irgalmas! Az igazi szeretet adni kíván és sohase fél attól, hogy túl sokat talál adni.
Ha szereted az Urat, akkor fogod tudni helyesen szeretni embertársaidat is! Szeresd hát az Urat teljes valóddal és embertársaidat, mint magadat! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Akinek szeretete önmagán nem terjed túl, az Krisztus ellensége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése