Engedelmesség I.
Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. (5Móz 11:26-28)
A Biblián elejétől végigvonul az Istennek való engedelmesség. A Törvény summásan fogalmazza meg: Engedelmeskedj Istennek, és áldott leszel; légy engedetlen, és átkot vonsz magadra. Az engedelmesség nem más, mint Isten tanításának, akaratának, parancsának meghallása, és annak megfelelő cselekvés, életvitel. Aki engedelmeskedik – nemes egyszerűséggel – azt teszi, amit Isten akar. Nem elég azért imádkozni, hogy "legyen meg a te akaratod". A Miatyánknak ez a részlete a tetteinkben próbáltatik meg: vajon tényleg annak megfelelően cselekszem-e, amiről tudom, hogy Isten akarata?!
A következő igehelyek segítenek meglátni azt, hogy Istennek mennyire fontos az, hogy engedelmeskedjünk neki. Arra is hivatottak, hogy új lelkesedést ébresszenek bennünk a valódi keresztény életvitel iránt. Kereszténynek lenni ugyanis elsősorban nem egy sajátos hitvallás és teológia elfogadását jelenti, hanem Jézus követését, a parancsainak és tanításának való engedelmességet.
- Engedelmességünk a szeretetünk bizonyítéka
"Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat" (Jn 14:15).
Jézus nem ezt mondta: Ha szerettek engem...
...viseljetek halacskát az autótokon.
...hordjatok keresztet a nyakatokban.
...legyenek keresztény szlogenekkel ellátott ruháitok.
...énekeljetek rólam.
A szeretetünket az engedelmességünkkel mutatjuk meg (vö. 1Jn 5:2-3, 2Jn 6). A képlet tehát egyszerű: amikor engedelmeskedünk neki, azt bizonyítjuk, hogy szeretjük őt. Amikor engedetlenek vagyunk, és a parancsa ellenére teszünk valamit, akkor azt mutatjuk, hogy épp aktuálisan van valami, amit jobban szeretünk, mint őt. (T.S.K.)
A nap gondolata:
Legyünk készen mi is Jézus küldő szavának engedelmeskedni, és hirdetni az embereknek, hogy „térjenek meg". Egy tanítvány sem mondta, hogy nincs hozzá kedve, nem keresett kifogásokat, tette, amivel a Mestere megbízta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése