Lelki nagykorúság 10.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Pál apostol leveleiben elmondja, hogy a gyülekezeti tisztségviselők hitben nagykorúak legyenek. Nem tehetünk úgy, mint az egyszeri gyülekezet presbiterválasztó bizottsága: „Válasszuk meg, hátha elindul járni az alkalmakra…" Lehet, hogy elindul, és ez nagyon jó, de ehhez minek megválasztani? Választani azokat kell, akik a hitben nagykorúak. Nem minden nagykorú lesz presbiter, diakónus, vagy lelkipásztor, de minden lelkipásztornak, presbiternek és diakónusnak nagykorúnak kell lennie. És ez érvényes mindenkire, aki bármilyen szolgálatot vállal és végez a gyülekezetben. Hiszen, hogy végzel gyermekszolgálatot, hogyan látogatsz beteget…, ha nem vagy nagykorú keresztyén, ha nincs meggyőződéses Krisztusba vetett hited? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Jézus szolgálatának lényege: mindig fontosabb a másik, mint én. A diakónia eredetileg az asztalok körüli szolgálat volt. Ezt végezni azt jelentette: nem helyet foglalok, hanem hellyel kínálok másokat. De jó lenne így jelen lennünk a házasságban, családban, idegenek között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése