A gondviselő
Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember. (Eszt 2,5) Ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. (Eszt 2,7)
Mordokaj gondviselője volt az árvaságra jutott Eszternek, akinek szülei meghaltak. Mordokaj lányaként bánt a lánnyal. Hogy volt-e Mordokajnak felesége, gyermeke azt nem tudjuk, nem említi a Biblia, de Eszter iránt szerető atyai gondoskodással volt.
Nekünk is van szerető mennyei Atyánk, aki gondoskodik rólunk, van egy apánk, aki szeret minket. Az a baj, hogy mi keresztyének is hamarabb támaszkodunk megfogható dolgokra, javakra, emberekre, elutasítva Isten atyai szeretetét. Eltávolodunk Isten szeretetétől, amikor megszállottan keressük a földi javakat, a gazdagságot, amikor a világot szeretjük. Nagyon fontos, hogy apának érezzük őt, az árvaság mai korában! Apának érezni Istent ebben az árva világban!
Gondviselő jó Atyám vagy Ó, én édes Istenem!
Látom én, hogy minden elhagy E világon csak Te nem,
Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek. (Református énekeskönyv 277. dicséret 1. vers) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Amikor falba ütközünk, Mennyei Atyánkra nézhetünk megnyugvásért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése