Sorsvetés
Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig. (Eszt 3,7)
Hámán minden napra külön-külön megtudakoltatta, hogy az a nap alkalmas-e vagy sem terve véghezviteléhez. Ez a „pur" vagyis sorsvetés általában úgy történt,, hogy egy fadarab vagy egy csont egyik oldala „igent", a másik meg „nemet" jelentett. A sorsvetés előtt feltették a kívánt kérdést. A felelet napról napra következetesen „nem". Csak amikor már majd az egész évet végig sorolták, tehát már több mint háromszáz napot, az Adár hónap, a tizenkettedik hónap tizenharmadik napjára végre „igent" jelzett a sorsvetés. „Ez a sikeres nap!" a kedvező nap megjóslása azért volt fontos, hogy Hámán a királynak alkalmas napot javasolhasson a zsidók kiirtására.
Miért kellett a sorsot, a „purt" olyan sokszor dobni? Azért, mert a gonosz démoni szándékba maga Isten nyúlt bele. Ahhoz ugyanis, hogy a zsidók kiirtásának tervét még meglehessen akadályozni, több hónapnyi idő kellett. Ezt a „sorsot" tehát Isten vetette úgy, hogy elég idő álljon rendelkezésre az ellenintézkedésre. Itt is láthatjuk Isten módszerét! Ez nem abban áll, hogy nem engedi meg a nehézségeket az életünkben, hanem abban, hogy a próbákban velünk van. Isten úgy lép közbe, hogy mindenben az Ő akarata valósul meg. Ez érvényes a mi életünkre is. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Higgy Isten szeretetében és vezetésében. Bízz Isten ígéreteiben, és bízz abban, ahogyan munkálkodik az életedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése