Az Úrhoz kiáltani
Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. Ekkor a király lehúzta kezéről a pecsétgyűrűt, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta. Majd ezt mondta Hámánnak a király: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz. (Eszt 3,9-11)
Egy tálentum 60 kg súlyt jelentett. Tízezer tálentum tehát 600 ezer kg ezüst volt. Ha egy vasúti teherkocsit átlagosan tízezer kg-mal raknak meg, akkor a felkínált összeg elszállításához 60 kocsi kellett volna. A király nem fogadja el az ezüstöt, de törvényt ad ki a zsidók kiirtására.
Most úgy néz ki, hogy Hámán a Sátán minden tervét véghez viszi. Hatalma van, gyűrűje van, a törvény megíratott, kész minden a zsidók kiirtásához.
A mi életünkben is van, hogy úgy látszik, hogy mindenek vége. Mégis ez a nép - ha végig olvassuk Eszter könyvét, látjuk – böjtölt, imádkozott, az Úrhoz ment, mert nem tudtak mást csinálni. Ugyanúgy, mint Mózes a kezüket emelték fel, mert nem volt más erő ellenállni, csak az imádság ereje, a felemelt kezek ereje.
Ha azt látjuk, hogy a Sátán tombol, hogy óriási hatalma van, ne essünk kétségbe. Nekünk is ott van a lehetőség, hogy felemeljük a kezünket az Úrhoz. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A kísértés még nem bűn, de a bűn iránti engedékenység az. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése