Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. (Tit 3,3)
Én nem kerestem volna a kapcsolatot Pál apostollal, amikor még a Saul nevet viselte. Isten azonban utána ment. Abban a kiállhatatlan korában.
Isten utánam jött. Az elviselhetetlen állapotomban. Isten utánunk szólt, megállított, magához hívott minket. Már akkor, amikor „mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők".
Miért? Mi mást lehetne erre mondani: mert jóságos. Mert emberszerető. Nem ezt vagy azt az embert szereti. Nem ezért, vagy azért. Nem azért mert ő ezt tette, amaz meg azt, hanem egyedül azért, mert nem tud mit kezdeni az érzelmével! Nem tud minket annyira nem szeretni, hogy ne mentsen meg.
Olvastunk mást is tőle: a Tiberis mellett élő fővárosi keresztyéneknek azt írta Pál: „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (Rm 5,8) Még ilyet! Az esztelen, irigy, gyűlölködő természetünk sem képes megváltoztatni Istennek azt az akaratát, hogy mentőövet dobjon nekünk. Egész egyszerűen nem hagyja, hogy saját következetlenségünk végezzen velünk.
A menyei softver szerint már elvesznénk, de Krisztus keresztje átírta a programot és kijárta az irgalmat a mennyei bíróságon. Magunkat is megutáljuk, olyan piszkos a lelkünk, olyan kócosak a gondolataink, de a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek, mint az újszülött gyereket: megfürdet minket. A szent fürdetés végén kiderül, hogy megújultunk. Egyre kevésbé kívánkozunk vissza a porba, a sárba, a szutyokba. Egyre bántóbb azok hívása, akik még nem jöttek ki onnan. Imádkozunk azért, hogy Isten minél előbb kiemelje őket. Mi, akik már az Atya-Fiú-Szentlélek mentőalakulat biztonságában vagyunk, mi érezzük csak igazán, mekkora a különbség a bűnök mélyebbre és mélyebbre húzó iszappakolása, és a Lélek gondolatot, testet átjáró, megújító fürdője között! Aki átérezte már ezt a minőségi tisztítást, az megsejti, mivel tartozik érte. (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
„Akaratom sosem oda kívánkozott, ahova Isten ujja mutatott." (Henrik Ibsen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése