Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. (Lk 15:11-12)
Mai Igénk az evangéliumok egyik legismertebb történetének bevezetése. A tékozló fiú történetét lehet, hogy már sokadszor halljuk. Ilyenkor az a veszély fenyeget bennünket, hogy kevésbé figyelünk a mondanivalójára, a bennünket megszólítani kívánó üzenetekre.
Nem állítom, hogy nagy újdonságokat fogok mondani, hogy csupa olyan fog elhangzani, amit még nem hallottunk, de semmiképpen se vegyük könnyelműen az ismert igeszakaszokat, ezt a mait sem.
Kiről szól ez a történet? Kivel azonosítjuk az örökségét apjától kikérő, majd rövid úton azt eltékozló fiatalember személyét? Könnyen mondhatnánk, hogy ó, ilyenek a fiatalok, róluk szól e bibliai szakasz. Bennük van ez a szabadságvágy, ez a lássunk világot, próbáljunk szerencsét, mert mindenütt jobb lehet, mint otthon gondolkodásmód. Még némi igazságunk is lehet, ha ezt gondoljuk. De csak némi, mert sokkal többről van itt szó.
Ez a szakasz az emberiség története tulajdonképpen. Az ember hátat fordít annak, ami jó, mert még jobbat remél. Nem ez játszódott le az Édenkertben? De, pontosan ez. Isten megteremtette a világot, belehelyezte az embert abba, amiről Ő maga azt mondta, hogy igen jó, az ember pedig a kísértő szavára hallgatva még jobbat remélt, de hatalmas bukás lett belőle.
Rólunk szól ez a történet, a mi bukásunk és felemeltetésünk története ez. Keressük mindig önmagunkat az Igében, amikor olvassuk, vagy hallgatjuk! Jelen esetben is. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Minden Bibliatanulmányozás végső célja az alkalmazás. Másképpen szólva, hogyan változtatja meg, ez az Ige az életemet. Soha nem szabad megelégednünk az Ige megértésével csupán; hanem alkalmazni akarjuk a Bibliai alapelveket a mindennapi életünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése