Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. (Lk 15:11-12)
Vannak kulcsmozzanatok ebben az igeszakaszban. Ilyen az, amikor megszületik egy döntés. A család legfiatalabb tagja úgy dönt, hogy elmegy otthonról. Nem tudjuk, hogy ez egy jól átgondolt vagy egy hirtelen döntés volt-e az életében, de egyszer csak odaáll az apja elé és kikéri a vagyon ráeső részét. Igazából az örökség ráeső részét kérte ki.
Örökölni akkor szokott valaki, ha meghalnak a szülei. Ennek a fiatalembernek nem tudjuk, mi volt az édesanyjával, de az apja még biztosan élt. A zsidó jog szerint még így is kikérhette az örökségét. Tervei voltak. Önállóság, szabadság. Ez a két dolog biztosan amellett szólt, hogy kikérje az örökségét és azt tegyen vele, amit akar.
A fiatalabbik fiú döntött: menni akar. El az atyai háztól. Úgy gondolta, jobb lesz máshol. Neki biztosan jobb lesz, és ez számít igazán. Az apa is döntött: nem áll az útjába. Nem tartja vissza, nem könyörög, hogy maradásra bírja, hanem elengedi. Azt hiszem, jobban örült volna, ha otthon marad, de elengedte az ismeretlenbe. Nem tudni, hogy beszélgettek-e egyszer vagy többször erről a döntésről és annak hátteréről valamint következményeiről a családi házban? Vajon szólt-e a fiatalabbik fiú az apjának, hogy ilyen tervei vannak, vagy csak bejelentette döntését és mindenki azt gondolt róla, amit akart? Nem tudunk választ adni ezekre a kérdésekre, de leszögezhetjük, hogy az apa reakciója a beleegyezés volt. Nehéz döntés lehetett ez. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ma nem hagyom, hogy a múltam beárnyékolja az Istentől jövő szeretet útját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése