Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. (Lk 15:11-12)
Az idősebbik fiú a történet elején még nem tűnik fel. Róla egy darabig még nincs szó. De ne legyen kétség a szívünkben: ő is döntött. Maradok. Ez volt a döntése. Maradok itthon, atyám házánál és élek úgy, ahogyan eddig. Róla sem tudjuk, hogy mi fordult meg a fejében, akart-e menni, mint az öccse, csak nem volt bátorsága, vagy egyáltalán nem akart menni, mert úgy látta jónak? Nem tudjuk, hogy beszélt-e az öccsével, rágódtak-e közösen a menni vagy maradni témáján? Ő mindenesetre, akármi is játszódott le a háttérben, otthon maradt.
Rengeteg döntést hozunk életünk során. Ezek között vannak kisebbek, nem olyan nagy jelentőségűek, és vannak olyanok is, melyek egész életünkre kihatnak, sőt van olyan döntés is, mely túlmutat és kihat a földi életünk egészén is. Azért hozhatunk döntéseket, mert a hatalmas Isten, a mi Teremtőnk, a mi Mennyei Atyánk nem döntésképtelen, távirányítású robotokat, hanem szabad akarattal felruházott embert alkotott, amikor megteremtett bennünket.
A Szentírás arra mutat rá, hogy Isten nélkül dönteni, terveinkből kihagyni az Urat egyenlő a kudarccal. A kudarc, a csőd vár, ha a magunk feje után megyünk. Csak idő kérdése mindez. Részsikerek lesznek, lehetnek, ívelhet felfelé a pálya, egy darabig, de a vége bukás. Mindig bukás a vége. Így járt az első emberpár, akik az Édenkerten kívül találták magukat, pedig milyen jó döntésnek tűnt enni a tiltott gyümölcsből. Jónás próféta engedetlenségből fakadó nagy mélysége a viharban hánykolódó hajó, majd a cethal gyomra lesz. A tékozló fiú nagy mélysége pedig az volt, amikor már a disznók eleségét is szívesen fogyasztotta volna. Tanuljunk mások rossz döntéseiből! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az ember útja nem egyszerre 180 fokos szögben tér el Istentől, hanem lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése