„Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút." (Lk 15:30)
Az idősebb fiú panasza folytatódik. Nem kevés sérelme van, ezért elő is jön belőle. Tőle származik mai Igénk mondata. Ebből a mondatból kiderül, hogy amit eddig is éreztünk, az még attól is mélyebb: valami nagyon nincs rendben. Nem azt mondja, hogy hazajött a testvérem, az öcsém, hanem ez a fiad. Nagyon eltávolodtak egymástól a testvérével. Nagy lelki szakadék lett közöttük, ami valószínűleg korábban kialakult már. Nem az öccse távolléte alatt kezdődött, akkor inkább „csak" kiteljesedett.
Hiszen testvérek, családtagok egymástól való elhidegülése egy folyamat eredménye. Megtörténik valami, ami kellemetlenül érint valakit, aztán nincs megbeszélve. Porszem kerül a gépezetbe, de úgyis mondhatom, hogy szőnyeg alá söprés történik.
Testvérek! Sérelmek ott élhetnek szeretteinkben, vagy akár bennünk is irányukba. Fontos, hogy legyen lehetőség megbeszélni a dolgokat, az érzéseket, hogy ki lehessen cserélni a véleményeket. Nem egymás háta mögött valakivel szövetkezve kellene kibeszélni a dolgokat, hanem szemtől szemben lenne jó megbeszélni, ha valami fáj. Előfordul, hogy észre sem vesszük, amikor megbántjuk a másikat, és ha a másik nem bocsát meg, haragudni kezd, ami összegyűlik a szívében és fal épül két ember közé.
Viszonylag friss élményem van ezzel kapcsolatban: egyik családtagomat megbántottam. Két jól irányzott mondattal vittem be a döfést, ráadásul a két mondat között eltelt legalább öt perc. De én nem vettem észre, hogy bántó lett volna, amit mondtam. Ám, ahogy mondtam, az sebzett. Aztán megbeszéltük a dolgot. Bocsánatot kértem és kaptam is… (Katona Béla)
A nap gondolata:
Pontosan számon tartjuk azokat a sérelmeket, bántásokat, amiket mások okoztak nekünk. Isten elé is odavisszük ezeket, tőle remélve gyógyulást sebeinkre. Jézus ennek a fordítottját hozza elő: Nem lehet, hogy valakit te bántottál meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése