Keresés ebben a blogban

2019. június 20., csütörtök

2019-06-20

Az én szolgám 1.

Íme, az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. (Ézs 42,1-4)
Íme, az én szolgám. Igénk úgy mutatja be Jézust, mint szolgát. Az „íme" szócska a Szentírásban mindig olyankor fordul elő, amikor valami fontos, különleges dologra akarja felhívni a figyelmünket. Itt a különleges az, hogy Isten szolgaként akar megjelenni ebben a világban, hogy Jézus kész volt szolgai formát ölteni magára és így jött el közénk. Ez a gondolat a prófécia keletkezésének a korában teljességgel ismeretlen volt, ilyesminek még a nyomát se találjuk a korabeli pogány vallásokban. Ott az istenek mindig úrként, királyként, hódítóként jelennek meg, akik uralkodni akarnak, kiszolgáltatják magukat, másokat legyőznek, megaláznak, földre tipornak. Ezek mind óemberi tulajdonságok, vonások. Ezekkel születtünk, mélyen ott vannak bennünk, minket is arra akarnak rávenni, hogy basáskodjunk, kiskirályokként viselkedjünk, hogy másoknak parancsolgassunk. De Jézus más volt, és nekünk egészen más példát adott. Ő meg is mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. Kövessük mi is a példáját. Akarjunk mi is szolgák lenni, akarjuk alázattal szolgálni Istent a családban, a gyülekezetben, az emberi közösségekben. Ne kapni akarjunk, hanem adni, ne azt várjuk, hogy mások tegyenek valamit értünk, hanem mi tegyünk másokért valamit. Higgyük, hogy Isten elkészíti a szolgálat lehetőségét. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése