2019-06-26

Babilon romjai

 A te igéd igazság. (János 17,17)

A krími háború idején egy török ezredes felkereste dr. Cyrus Hamlin, angol orvost és prédikátort.

A török ezredes így szólt: Egy kérdést szeretnék feltenni. Tudna nekem valamilyen bizonyítékot adni, hogy a Biblia valóban Isten Igéje? Dr. Hamlin megkérdezte: Volt ön Babilonban? Igen – jött a válasz.

Erről jut eszembe egy esemény, amit ott éltem át. Ugyanis nagyon szeretek vadászni, s amikor elmondták nekem, hogy Babilon romjai között igen sok vadállat ütött tanyát, elhatároztam, hogy odautazom, és egy hetet töltök ott, hogy a vadászatnak hódoljak. Mivel tudtam, hogy nem ajánlatos egyedül odamenni, megalkudtam egy arab sejkkel, hogy az embereivel odakísér, és velünk ott tartózkodik. Elindultunk, és Babilon romjai között ütöttük fel sátrainkat. Naplemente előtt vettem a fegyveremet, hogy körülnézzek, s megismerjem a helyet, ahol vagyunk. A mélységek és a gödrök, amelyek a romok alatt voltak, mind a vadállatok búvóhelyéül szolgáltak. Amikor visszaértem, nagy csodálkozással láttam, hogy a velem jött emberek valamennyien csomagolnak, a sátrakat lebontják, és indulni készülnek. Rögtön felelősségre vontam a sejket, hogy miért akarnak itt hagyni, miért mennek el, holott jókora összeget vettek fel, hogy velem legyenek az idegen és veszélyes helyen. De minden tiltakozásom hiábavaló volt. Az sem használt, amikor fenyegetésre és kérésre fogtam a dolgot, mert nem tágítottak attól, hogy elmennek. A sejk állandóan azt válaszolta, hogy veszélyes és bizonytalan az itt tartózkodás. Halandó embernek nem szabad itt tartózkodnia naplemente után, mert akkor előjönnek a szellemek, és akit itt találnak, azt irgalmatlanul magukkal hurcolják az „alvilágba". Amikor láttam, hogy hiábavaló minden erőlködésem, ezt mondtam: - Bár már sokkal többet fizettem, mint ami illik, de megadom ennek az összegnek a dupláját, ha itt maradtok. - Nem maradunk – válaszolták – és ha a világ minden pénzét ideadnád, még akkor sem maradnánk. Még nem volt arab ember egy sem, aki naplemente után Babilonban tartózkodott volna. Azonban mégis igazságos akarok lenni veled… Elmegyünk egy óra járásnyira, és reggel ugyanide visszatérünk. Elmentek mindnyájan, s nekem fel kellett adnom a vadászatomat.

Ekkor az orvos elővette a Bibliát, és az ezredesnek a jövendölésről olvasott, melyet 2700 évvel azelőtt jegyeztek fel:

„Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze, ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát. Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai." (Ézsaiás 13,19-22) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az életed végén Isten egy 'záróvizsga' elé állít. Azonban van egy jó hír. Nyitott könyves vizsga lesz. Minden kérdésre ott van a válasz a Bibliában. Ezen a teszten Isten nem fogja megkérdezni, hogy milyen iskolai eredményeid voltak. Nem lesz kíváncsi arra, milyen magasra jutottál karrierépítésed során. Sőt, a bankszámla egyenlegedet sem fogja átnézni. Ehelyett azt fogja kérdezni tőled: Megismertél engem? Kapcsolatot formáltál a Fiammal, akit elküldtem a Földre, hogy meghaljon érted a kereszten?