Istennel való szövetség
Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! (5Móz 4,23-24)
Az Istennel való kapcsolatot a szövetség határozta meg. A szövetség emberek között kétféle lehetett: vagy egyenrangú felek közötti megegyezés, amikor mindkét félnek egyenlő jogai és kötelességei lehettek, vagy olyan védelmi szövetség, amit egy erősebb ajánlott fel egy gyengébbnek, pártfogást ígérve, de ugyanakkor bizonyos alárendelt helyzetet is kialakítva. Isten és ember között azonban a szövetség másképpen működött. Nem lehet állítani, hogy ez a szövetség egyenrangú felek között jött volna létre, de azt sem, hogy a gyengébbet, az embert kiszolgáltatott helyzetbe akarta hozni Isten a szövetség megkötésével. Isten szövetsége nem erőfitogtatás, hanem kegyelmes cselekedet, amely Isten szeretetén és könyörületességén alapul. Mózes emlékezteti ebben az Igében a népet a szövetségre és a szövetséges Úr cselekedetére: Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről…
Az Isten szövetségkötése igazi örömre ad okot az embernek. Isten közelhajolt hozzánk, meglátogatott minket, feltárulkozott előttünk, saját magát ajánlotta fel nekünk. Az ószövetség után ez teljesen nyilvánvalóvá lett az újszövetség létrehozásában: Jézus Krisztusban közénk jött Isten, hogy most már mindenkire kiterjedően újítsa meg szövetséges szeretetét. Ebben a szövetségben élünk mi. Ennek a szövetségnek a jó híre kell életünket meghatározza. Van-e ilyen öröm a szívünkben? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Az életed is arról tanúskodik, hogy kegyelmet találtál Isten előtt? Törekszel-e arra, hogy Isten kegyelmével ne élj vissza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése