Félreértések
Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! (5Móz 4,23-24)
Mondhatnánk Pállal együtt: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Istennél a legnagyobb szövetséges oldalán állunk. Ugyanakkor ott vannak a keserű tapasztalatok. A választott nép azt látja, hogy a szövetséges Isten oldalán kudarcai vannak: nem sikerül elfoglalni a területeket, csatákat veszítenek el, idegen népek támadásait, kizsákmányolását kell elszenvedniük.
Mi, az Újszövetség népe, hasonló, mindennapos tapasztalatokat szerzünk. Kudarcokat élünk át, lelki csatákat veszítünk el, s kérdezzük: Miért nem tapasztaljuk meg Isten erejét, segítségét, útmutatását? Azért mert félreértjük a szövetség lényegét.
Úgy gondoljuk:
Nincs szükségünk szövetségre. Felnőtt az emberiség, felnőttek vagyunk, nincs szükségünk állandó tanácsadóra, főleg pedig számon kérőre.
Egyenlő feleknek gondoljuk magunkat Istennel. Könnyen megfogalmazódnak elvárásaink, mintha követelhetnénk valamit is Tőle. Ez bizalmunk hiányát is megmutatja: nem bízunk abban, hogy Ő elég kegyelmes és szerető Isten ahhoz, és eléggé ismer minket, hogy életünkről gondot viseljen.
Mi vesszük kegyelmesen pártfogásba Istent. Istennek nem mennek jól a dolgai, szüksége van ránk. Pártoljuk tehát az egyházat, az Ő ügyét, néha kegyelmesen időt szakítunk rá, hogy meghallgassuk.
Te miben értetted félre Uradat, miben vétettél ellene? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem a lustaságunkat és nem a „nemtörődömségünket", hanem a hiányosságainkat és erőtlenségeinket hidalja át az ő kegyelme. Bízzunk benne, és szolgáljuk őt, aki ismer minket, és akinek az ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése