Bűnbánat a szövetségben
Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! (5Móz 4,23-24)
Vigyázzatok - mondja az Úr. A szövetség célja az, hogy Isten megmentse népét. Ezért ajánlja fel segítségét. Nem kihasználni, hanem megmenti akar. Ez azonban csak akkor fog menni, ha a szövetséges fél enged Isten féltő szeretetének.
A szomorú tapasztalat az, hogy amikor elbukik a nép, amikor átélik a kudarcot, akkor az azért van, mert Istenhez való hűségükben buktak el.
Nem ismerős ez a kép? Bukásaink története nem az Istenhez való hűtlenségünk története?
A nép a pusztában sírva fakad, mert érzi magán Isten büntetését. A sírás a félelem és a bűnbánat jele. Rádöbbennek, hogy milyen lehetőséget játszottak el. Könnyeik azonban a bűnbánat jele is.
Bűnbánatuk pedig arra vezeti őket, hogy jóvátegyék hibájukat, és áldozatot mutassanak be Istennek. Istennel való kapcsolatunkat maga Krisztus rendezte el azzal, hogy Ő mutatott be áldozatot értünk saját magán. Bűnbánatunk következménye az kell legyen, hogy Jézus áldozatára tekintünk, aki megbékéltetett minket Istennel, valamint az, hogy keresztyén hivatásunk szerint magunkat, mint élő áldozatot, Istennek felajánljuk.
Új szövetséged elfogadom, Magam egészen odaadom,
Nem tartok semmit, legyen tiéd, Félelmeimtől irgalmad véd!
Áttört kezedbe kezem teszem, Ne engedd, kérlek, ha elveszem.
Láncolj magadhoz örökre már, Nincsen itt részem, nincs, ami vár.
Hű lenni nékem, tudom, nehéz, De szívem lássad, hű lenni kész.
Járva az utat, ha botlanék, Emelj magadhoz, keresztedért.
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Meg kell tanulnunk, hogy ne csak azokat a dolgokat köszönjük meg Istennek, melyeket megtett, hanem azt is, aki Ő valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése