Úrvacsora 1.
Próbálja meg azért az ember magát. (1Kor 11,28a)
Mit jelent Igénk? Azt, hogy az ember tartson önvizsgálatot tettei felett. Vizsgálja meg, hogy mi volt életében a jó és mi a rossz. Mit cselekedett helyesen, vagy helytelenül, bűnösen. Megvizsgálni tetteinket Krisztus Igéjének tükrében, hogy aztán Ő mondjon ítéletet fölöttünk. Eredménytelen lenne, hogy önmagunk felett ítélkezzünk, mert ez mindig magyarázkodó, vagy éppenséggel felmentő lenne. Ezért kell odajárulnunk a megtöretett test és a kiontatott vér jegyeihez, ahol meghalljuk az ítéletet, de a felmentő szót is: Megbocsáttattak a te bűneid!
Ha elvégeztük az önvizsgálatot, következnie kell a megtisztításnak. Nem csak testünkkel, hanem lelkünkkel is ebben a világban élünk. Mindent beszennyez az élet, a világ. Vajon a lélek tisztán maradhat-e? Foltot ejt rajta a szeretetlenség, a gyűlölet, a harag, a meg nem bocsátás. Szeretnénk letörölni, lemosni, vágyunk a megtisztulás után. Ideje van a lélek megtisztításának is. Ez pedig a bűnbánat ideje és az úrvacsoravétel ideje. Miért van az, hogy sokan esztendőkön át egyetlenegyszer sem tartják meg a lelki nagytakarítást? Míg a testi tisztaság eszköze a víz, a lelki megtisztulásé a Krisztus vére. Aki nem keresi a megtisztulás áldott eszközét, az elrútíthatja magát egészen a felismerhetetlenségig. Ha pedig egykor oda kell állni a Krisztus ítélőszéke elé, rettentő lesz hallani a kijelentést: nem ismerlek téged.
Hogy állsz a „nagytakarítással"? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Hiányzik az életedből az áldás, nem tapasztalod meg Isten jelenlétét? Vizsgáld meg önmagad: segíted az elesetteket? Esetleg alkalmazkodtál ehhez a világhoz, és önmagadat valósítod meg, átgázolva másokon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése