Fájó szív
Nevetés közben is fájhat a szív. (Péld 14,13)
Ma olyan kevés igazi öröm van a szívekben. Nézzétek meg az embereket az utcán, vagy ahogy utaznak a buszon, vonaton hány igazán derűs, vidám arcot látunk? És milyen sokszor igaz, amit mond a Szentírás: nevetés közben is fájhat a szív. Hány fájós szívű ember bújik el még a nevetés álarca mögé is! Márpedig Isten azt akarja, hogy mi tudjunk igazán örülni. Nem heherészni, nem megjátszani a vidámat, és otthon befelé fordulva elsírni a könnyeinket, hanem olyan örömöt kínál nekünk, ami minden helyzetben megmarad. Ami betölti az ember szívét egy ravatal mellett állva is, a műtőasztalon fekve is, csalódásokat átélve is, veszteségeket látva is, ami elvehetetlen öröm. Amiről Pál apostol vallott temérdek nyomorúsága között: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel." (2Kor 7,4)
Aki Jézussal személyes kapcsolatba jut, annak a szívét betölti az öröm. Az ilyen ember azt éli át, hogy ha senki nem szeretne is, Isten egészen bizonyosan szeret. Ha azokban csalódtál, akikről soha nem gondoltad volna, Istenre teljes bizalommal támaszkodhatsz. Ha mindenki magadra hagyott, talán éppen a bajban, Ő akkor is hűséges és ott van veled. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem elég Jézusnak örülnünk, hanem Jézusban örülnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése