Bűnvallás
Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. (1Móz 44,16)
Gyerekkoromban az egyik osztálytársamnak ellopták a pénzét. Tanító nénink azt kérte, hogy önként jelentkezzék, aki elvette, mert súlyosabb büntetést kap, ha másképp derül ki a lopás. Délután a tettes visszaadta a pénzt. Nagyon megbánta, és ezért tanító nénink megbocsátott. Soha nem tudtuk meg, hogy ki volt a tolvaj.
József testvérei nagyon kellemetlen helyzetben voltak, Benjámin zsákjában találták meg Egyiptom hatalmas urának poharát. Nem loptak, de a látszat ellenük szólt. És ők nem igazolták magukat, nem szóltak semmit mentségükre. Igen, mert szívükben ott volt a vád, hogy bár ebben most nem bűnösök, mégsem mondhatnak semmit védelmükre, hiszen nagy gonoszságot tettek valamikor testvérük ellen, amikor Józsefet eladták. Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Kénytelenek, így vallani. Ott van a szívük mélyén, hogy jogosan érte utol őket a büntetés. Meg kellett alázkodniuk a bűnük miatt.
Ha bűnöd következményeként Isten büntetése utol ér, ne lázadozz! Alázkodj meg, mert Isten a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. (Jak 4,16) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Az érzések gyakran hazudnak; és ha arra figyelünk, amit érzünk ahelyett, hogy a valóságra összpontosítanánk, bajba kerülünk. Például, ha egyik téren hibázunk, hajlamosak vagyunk minden téren vesztesnek érezni magunkat. Ez egy tévhit. Mindenki hibázhat, és megtörténhet, hogy egyik téren kudarcot vallasz, de attól még nem vagy teljes kudarc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése