Keresés ebben a blogban

2019. szeptember 22., vasárnap

2019-09-22

Áldásmondás

Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. (1Móz 47,10)
Nagy jelentősége van az áldásnak. Sokan nem veszik komolyan a jelentőségét. Isten azt akarja, hogyha Ő minket megáldott, mi is áldjunk másokat. Jákób egy idegen nép hatalmas ura, a fáraó elé kerül és megragadja az alkalmat, hogy megáldja őt.
Nagy öröm, hogy mi is áldhatunk. Áldhatjuk Istent, az Urat. Dicséretet mondhatunk nagy Nevének. Engedhetjük, hogy az ő magasztalása legyen a szánkon életünk során.
De áldhatjuk az embereket is. Nem kell ehhez sem öregnek, sem tekintélyesnek lennünk. Ha minket megáldott az Úr, tovább adhatjuk másoknak az Ő áldását. És valóban áldottak lesznek.
Eszembe jut egy történet. Vendég szolgálattévőnk volt, akivel délután az esti szolgálat előtt meglátogattunk egy idős gyülekezeti tagunkat, akit a közös imádság végén megkért az igehirdető: „Róza néni, kérlek, áldj meg az esti szolgálat előtt." Letérdelt ott a szoba közepén, és az az „egyszerű" fejkendős asszony megáldotta testvérünket. Este nagyon mély és Szentlélekkel teljes volt az igehirdetése a szolgálattévőnek, tudom az áldás miatt is!
Jézus arra tanít, hogy megáldhatjuk azokat is, akik minket átkoznak. Akik ellenséges indulattal vannak velünk szemben. Kipróbáltam. Jézus nevében áldást mondtam arra, aki rosszat mondott rám, igazságtalanul, és megszűnt benne az ellenségeskedés, de az én szívem is szabad lett.
De nemcsak embereket áldhatunk meg, hanem ételünket, italunkat, ami az asztalra kerül. Sőt még az állatokat is, amik körülöttünk vannak. Ne gondold, hogy ez már túlzás! Egy idős asszony mondta el, hogy a tehene megbetegedett, és nem adott tejet. Jézus nevében ez az asszony megáldotta, és a tehén meggyógyult, a családnak ismét volt tej az asztalán.
Ki vár környezetedben áldásodra?  (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A megelőlegezett hála jelent valódi hitet. Az utólagos köszönetnyilvánítás pedig a hála.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése