Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! (Lk 6,27-28)
Jézus, az egyetlen igaz reformátor mindent egy lapra tett fel. A hamisítatlan szeretet néhány mondatos vázlatával széttépte a zsidóság, majd az egyház összes, saját képtárában mutogatott szeretet-másolatát.
Azok, akikre Jézus rábízta ennek a restaurált szeretetnek a kiszállítását, kézbesítését és bemutatását; az a néhány tucat tanítvány pedig felforgatta az egész világot.
Jézus kijelentette Istennek azt az akaratát, ami az emberek együttélésére vonatkozik. Ez aztán annyira forradalmi, annyira fesztelen, annyira elüt a társadalmi, sőt a reformálatlan egyházi gyakorlattól is, hogy azóta sem tudott érvényesülni a világban.
Jézus szeretet-ábécéjét még ma sem tanulták meg az emberek. A betűit felmondjuk, de belefeszülünk abba, hogy összekapcsoljuk őket, és kifejezzük vele azt, amiről, amiből leolvashatná a világ, kinek a tanítványai vagyunk. Jézus szeretet-egyszer-eggyét be lehet magolni, de hiába, ha nem tudunk szorozni. Hiába, ha lüktet a szívünkben, ha nem vagyunk képesek megsokszorozni a szeretetünket. Periódusos rendszere is van a szeretetnek. Ismerjük jó néhány elemét, de rettenetesen nehezen keverjük ki azokat a vegyületeket, amik megízesítenék a szavainkat és a cselekedeteinket. Félünk a robbanástól. Attól, hogy mi lesz, ha Jézus berobban a szülinapi partiba. Mi lesz, ha Jézus szeretet-elemeinek illata tölti be a munkahelyet? Mi lenne, ha ezzel a különleges szeretettel fröcskölnénk le a nyaralókat?
Húzzuk a szánkat, vonogatjuk a lelkünket, és belül feszítően kínos már, de mégis tudjuk, hogy nincs más választásunk, hiszen az egyház, és abban bármelyik gyülekezet összehasonlíthatatlanul több társat hívott már maga közé Jézus szeretetének felmutatásával, mint akárhány kötelezővé tett, írott tanításával. Az egyház, és abban bármelyik gyülekezet összehasonlíthatatlanul több tagját veszítette el a szeretet-hiteltelenségével, mint azzal, hogy padban ülő hívei vagy papjai, lelkészei próbáltak természetesen viselkedni.
Az egyház és abban bármely gyülekezet azokból a tagjaiból veszített a legtöbbet, akik ezen a ponton adták fel Krisztus követését: „szeressétek ellenségeiteket". Ne adjuk fel! (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
Amikor Jézus azt mondja, hogy szeresd ellenségedet, azt érti alatta, hogy az emberszeretet átfogóbb, mint bármiféle eszme, ami miatt ellenségekké váltatok. (Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése