Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
„Ti, akik lelki emberek vagytok" – írja Pál apostol Igénkben levele címzettjeinek. Nos, a Bibliát akkor olvassuk jól, ha igyekszünk magunkra vonatkoztatni a leírtakat. Vagyis rendszeresen az a kérdés, hogy hol vagyok én egy-egy igeszakaszban? Mi vonatkozik rám belőle? Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy lelki embernek valljuk-e önmagunkat? Persze az egy dolog, ha annak valljuk magunkat, az meg lehet, hogy egy másik dolog, hogy azok vagyunk-e igazán? Egyáltalán mit jelent ez a fogalom? Ne adjunk rá felszínes választ. Ne hamarkodjuk el a válaszunkat.
„Lelki ember vagyok" – sokan gondolják ezt önmagukról. Van lelkem, törődök is vele. Időnként. Templomba járok időnként, ez egyértelmű jele annak, hogy lelki ember vagyok. Vagy nem? Ez még önmagában véve nem biztos, hogy azt jelenti… Folytatjuk e gondolatsort, de addig is szánj időt arra, hogy végiggondold, te lelki ember vagy-e és ha igen, mi annak a jele. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az imádságnak formáló ereje is van, átrendezi a gondolatainkat s még az arcvonásainkat is. Megszabadít a szorongástól, felszabadít a reménységre. Aki az Istennel való imádságos párbeszédből él, az olyan rejtett életet él, amelyről a világ mit sem tud, csak az áldásait tapasztalja. Az ilyen emberben már az eljövendő világ erői mozdulnak meg, sőt áradnak a környezetébe is. Ezért lesz áldássá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése