Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
Mai Igénkhez kapcsolódóan egy másik fogalom is eszembe jut: egyházfegyelem. Az igaz egyház ismertetőjeleinek egyike ez. Aki konfirmált, az bizonyára fel tudja sorolni a másik hármat is: az Ige tiszta hirdetése, a sákramentumok kiszolgáltatása, a szeretetszolgálat gyakorlása Krisztus rendelése szerint… S ez a negyedik, a lassan kiveszőben lévő fogalom, az egyházfegyelem. Pedig ha nem gyakoroljuk és nemcsak a lelkész feladata ez, akkor olyanok leszünk, mint az a család, melyben a gyermekek azt csinálnak, amit akarnak. Mindig. Amihez kedvük van. Nincsenek korlátok… Lélekgyilkosság az ilyen – mondta valaki, hiszen, ha nincsenek korlátok, és mindent lehet, akkor csak idő kérdése a nagy baj beköszönte az adott családban.
Itt van ez a mai Ige. Vajon hogyan fogadtuk? Ezen sok múlik. Ha már előre ráztuk a fejünket, akkor nem biztos, hogy sok minden eljutott a szívünkig az üzenetekből.
Ha olykor kemény az Ige, amit olvasunk, vagy keményebb az igehirdetés, amit hallgatunk, ne a megsértődés legyen a reakciónk. Mert hihetjük azt, hogy nagyon jó emberek vagyunk és nekünk még az Isten se mondja meg, a szolgái meg főleg, hogy mit tegyünk. Vagy éppen lehetünk alázatosak, akik elismerik, hogy saját erejükből képtelenek a jóra. Hogy kegyelem minden az életünkben. Mi, akik lelki emberek vagyunk, fogadjuk meg Isten Igéjének üzenetét ma is, máskor is és építsük be az életünkbe. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Hallani csak leborulva lehet, amikor már nem vagy senki és semmi. Alázd meg magad Isten előtt, hogy halljad és tudjad, mit mondott ma az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése