Csend legyen! - 2.
Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! (Zof 1,7)
A gyerekek nagyon nehezen maradnak csendben, mindig van mondanivalójuk, de néha a felnőttek sem bírnak csendben maradni. Sok idős ember is, hogy ne kelljen csendben lennie, hogy ne érezze magát egyedül, egész nap a tévét nézi, vagy a rádiót hallgatja. Nem tudjuk a csendet elviselni, mert nem tudjuk, hogy mire való, félünk tőle, ezért menekülünk a hangzavarba.
Sok embernek szinte fájdalmat okoz az, hogy hogy nem hallhatja a saját hangját, hiszen neki mindig van mondanivalója. Néha egészen beteges, hogy állandóan beszél, hogy soha nem bír csendben maradni.
Azért nem bírjuk a csendet, mert a csendben megszólalhat a lelkiismeretünk. A csendben esetleg mond valamit valakin keresztül az Úr. Vagy a csendben észre kell vennünk bűneinket, hibáinkat. Ezért tömjük be azokat a forrásokat, amin keresztül az Isten megszólalhat.
Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz.
Az Úr- rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk. (Református Énekeskönyv 274. dicséret) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ha nem érzed magad közel Istenhez, mert a hitéleted napi rutin lett, unalmas, örömtelen és élettelen, akkor azt könnyű orvosolni: kezdj el újra beszélgetni Istennel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése