2019-11-05

Hálaadás

„Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek." (ApCsel 27,33-36)

Itt egy nagyon szép szokásnak lehetünk a tanúi. Pál mielőtt enni kezdett, hálát adott az Úrnak az ételért. Vegyük észre, hogy Pál mindenki szeme láttára adott az ennivalóért hálát Istennek.

Olyan ez, mint amikor egy keresztyén család elmegy egy étterembe és mielőtt nekilátnának az étkezésnek lehajtott fejjel hálát adnak az ételért az Úrnak. Olyan szép ezt látni. Ez általában kiváló lehetőséget is teremt a bizonyságtételre. Volt úgy, hogy nekünk is a pincérrel alakult ki egy jó beszélgetésünk, miután látta, hogy imádkoztunk az étel elfogyasztása előtt.

A kenyér erőt, életet jelent. Pál ezt tudja, és cselekedetével felbátorítja a többieket is, hogy megerősödhessenek, hiszen még egy erőfeletti megpróbáltatás vár rájuk, a bekövetkező hajótörés után partra kell jutniuk.

Kelj fel, egyél, mert utad erőd felett való lesz. Lehet, hogy a mai napod, a körülmények, amibe belekerülsz, erőd felett való lesz. Jézus benned levő élete ad neked erőt.

Törd hát meg ma reggel is az Ige kenyerét, táplálkozz belőle, hogy győztes lehess ma is, és minden napon, a világ végezetéig. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A Bibliatanulmányozásra szánt erőfeszítéseinknek semmi értéke nincs, ha a végső következtetésünk nem az, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Tulajdonképpen csupán azt a részét hiszed el a Bibliának amit, alkalmazol. Hiszel annyira, hogy Jézusról beszélj másoknak? Hiszel a tized fizetésében? Teszed mindezeket? Ha nem, akkor igazából nem hiszed azt, amit a Biblia ezekről tanít. A legtöbbünknek a Bibliával nem az a problémája, hogy nem értjük, hanem az, hogy alkalmazzuk mindazt, amit értünk!