2019-11-25

„Ti gaz­da­gok, sír­ja­tok és jaj­gas­sa­tok a be­kö­vet­ke­ző nyo­mo­rú­sá­ga­i­tok mi­att! Gaz­dag­sá­go­tok meg­rot­hadt, ru­há­i­to­kat meg­rág­ta a moly, ara­nyo­tok és ezüs­tö­tök meg­rozs­dá­so­dott, és rozs­dá­ja el­le­ne­tek ta­nús­ko­dik, és meg­emész­ti tes­te­te­ket, mint a tűz. Kin­cse­ket gyűj­töt­te­tek még az utol­só na­pok­ban is. Íme, a föld­je­i­te­ket le­ara­tó mun­ká­sok bére, ame­lyet vissza­tar­tot­ta­tok, égre ki­ált, és az ara­tók pa­na­sza el­ju­tott a Se­re­gek Urá­nak a fü­lé­be. Dő­zsöl­te­tek a föl­dön és tob­zód­ta­tok, hiz­lal­tá­tok a szí­ve­te­ket, mint az ál­do­za­ti ál­lat le­vá­gá­sá­nak nap­ján.  El­ítél­té­tek, meg­öl­té­tek az iga­zat, s ő nem állt el­len nek­tek." (Jakab 5:1-5)

„...itt arról az emberről van szó, aki nem számol az anyagi javak mulandó, romlandó, veszendő jellegével, és nincs tekintettel a többiekre, elsősorban azokra, akik tőle vannak függőségi viszonyban. Az önző, antihumánus, aszociális, csak magának élő, kicsapongó életstílust megtestesítő embertípusról van szó. Azoknak szól, akik ehhez a körhöz tartoznak. Az előző igeszakasz embere nem akar tudni az Úrról, az itt szereplő gazdagok nem akarnak tudni a másik emberről, a többiekről." - írja Dr. Lenkeyné, Dr. Semsey Klára professzor Jakab magyarázatában. 

Hogyan tekintünk a másik emberre, a többiek életére? Terjed egy idézet a világhálón, ami valahogy így hangzik:  „Az embereket szeretni kell, a tárgyakat használni. Sajnos a mai világban a kettőt sokan 
összekeverik, sőt, megfordították: az embereket használják, a tárgyakat szeretik." 

Valami ilyesmi azoknak az élete, akikről Jakab ír. Pedig elmúlnak a tárgyak, a dolgok, és valóban a veszendő kategóriába tartoznak. Ezzel szemben az emberek, az emberi lelkek nem vesznek el! Egészen pontosan, nem kell, hogy elvesszenek! Jézus eljött, „...mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16)

Míg tehát minden dolog elavul, megromlik, devalválódik, mi szeressük Isten szeretetével az embereket, akik körülöttünk vannak, és így munkálkodjunk azon, ami nem múlik el! Gondoljunk ma így családtagjainkra, szeretteinkre, de minden környezetünkben élő emberre, akivel ma Isten kegyelméből találkozni fogunk! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon! Ha visszajön, tiéd egész életedre. Ha nem jön vissza, soha nem is volt a tied.