Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. (ApCsel 5,1-2)
Nem mondhatjuk, hogy Anániás és Szafira két megátalkodott ember volt, olyanok, akiknek semmi köze nem volt az Úrhoz. Ők bizony Isten gyermekei, Jézus tanítványai voltak. Ez még inkább megdöbbenthet bennünket.
Ez a tény egyben józanítson is ki bennünket. Hiszen hányszor gondoljuk és van, hogy ki is mondjuk: ez velem nem történhet meg. Ígérgetünk, fogadkozunk, majd az első adandó alkalommal elbukunk. Simon Péter is így járt. Amikor Jézus az utolsó vacsora estéjén arról beszélt a tanítványoknak, hogy egy közületek elárul engem, akkor azt mondta: ha ezek elárulnak is, én nem. Én a börtönbe, vagy a halálba is követlek. Aztán tudjuk mi lett a vége. A Jézus által előre megmondott háromszori tagadás.
Véssük szívünkbe mélyen azt az Igét, mely így hangzik: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." (1Kor 10:12) Az emberi természet gyarló, át meg átjárja a bűn. Erről nem szeretünk általában még hallani sem, pedig a Biblia nagyon világosan és egyértelműen ezt mondja. S ha őszinte szívvel tekintünk az Ige tükrébe, belátjuk, hogy így is van. Olyan kifejező az az ének, melyben ezt szoktuk énekelni: „Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom, Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel bíztatom…" (269. dics.) (Katona Béla)
A nap gondolata:
A büszkeség tönkreteszi a kapcsolatokat. Különböző megnyilvánulási módjai lehetnek, például a kritika, a versengés, az akaratosság vagy a felszínesség. Az a probléma a büszkeséggel, hogy saját magunkat tévesztjük meg vele. Rajtunk kívül mindenki más észreveheti ezt bennünk, csak mi nem. Ha bajod van a büszkeséggel, azt te nem látod meg a saját életedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése