Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. (ApCsel 8,1)
Korábban azt állítottam, hogy az első keresztyének csodálatosan figyeltek egymásra. Ez meglátszott abban, ahogyan Istvánt eltemetik és meggyászolják. De megjelenik abban is, amit így fogalmaz Igénk: „az apostolok kivételével mind szétszóródtak." (ApCsel 8:1) Hogy mi ebben az egymásra figyelés? Az, hogy az apostolok nem a félelemtől átitatva rohannak a szélrózsa minden irányába, hogy mentsék a bőrüket, hanem együtt maradnak. Ez nagyon is hitbeli döntésnek tűnik.
S ez egy nagy kérdés ránk nézve is: ha baj van, tudunk-e hitbeli döntéseket hozni? Vagy kapkodunk fejetlenül? Idegesen, félelemtől átitatva, gondolkodva sem tudva cselekszünk? Nem akarom elbagatellizálni sem az apostolok akkori helyzetét, sem azt, amibe bárki belekerülhet közülünk, inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a nehézségek idején is nézzünk az Úrra. Egy-egy helyzet lehet félelmetes, embert próbáló, de ne az Úrra néző hit nélkül reagáljunk, hanem legyen bennünk bizalom Urunk felé, aki ismeri a bennünket érő nyomorúságokat és azok mindegyikéből tud jót kihozni.
Ugyanis annak, ami nagy rossznak tűnik első látásra, annak nagy áldása lehet. „Bizony javamra vált a nagy keserűség." – mondta a betegségéből felgyógyuló Ezékiás király (Ézs 38:17). S bizony javára vált a keresztyénségnek ez az üldöztetés, amiben részük volt. Hiszen így még jobban terjedt a Jézusról szóló örömüzenet. Talán önmaguktól nem vagy csak nehezen mentek volna a tanítványok Júdeába, Samáriába, vagy a föld más országaiba, de az üldöztetés hatására elindultak. Mentek és vállalták a hitüket, a Jézushoz tartozásukat. Mi vállaljuk Őt bárhol? (Katona Béla)
A nap gondolata:
A hit útjára lépni elképzelhető, hogy lehetetlenségnek tűnik, amikor nagy problémákkal találod szembe magad. Lehet, hogy meg kell hoznod néhány nehéz döntést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése