„Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét." (ApCsel 8:4)
Ne felejtsük el: nem az apostolok mentek az Igét hirdetni. Ők maradtak Jeruzsálemben. De a többiek, akikre hitük miatt az üldöztetés várt, vállalva hitüket, Megváltójukat, megosztották másokkal a bennük lévő, Jézusban nyert örömöt.
Igénknek ez a mozzanata két üzenetet mindenképpen hordoz. Először is azt, hogy nemcsak pár ember feladata az örömhír továbbadása. Sok ma élő tanítvány gondolja, hogy ez a lelkészek feladata. Ők azért vannak, mondják el másoknak, hirdessék a templomban, meg azon kívül is. De ez minden tanítvány feladata. Nem mindenkinek feladata a szószékre állni, de minden tanítvány feladata beszélni a hitéről, Megváltójáról, vagyis bizonyságot tenni a hitéről. „Légy örömmondó békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett" – énekeljük az ismert dicséretünkben.
Másodszor azt üzeni Igénk ezen mozzanata, hogy a szétszóródottak hirdették az Igét, hogy nem csendben voltak, nem meghúzták magukat az ijedtségtől, nem elzárkóztak a félelemtől, hanem ott, ahová nem önszántukból kerültek, lélekmentést végeztek. Ahogyan egy-egy váratlan helyzetre reagálunk, az is a hitünkről árulkodik. Lehet bosszankodni, csapkodni, kiakadni, de lehet az Úr kezéből fogadva, Rá tekintve, Benne bízva, Őt képviselve is. Mi hogyan szoktunk reagálni? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Aki valóban megszabadul, azt nem lehet elnémítani, elsötétíteni. Sokszor azért hallgatunk, mert nincs mit mondanunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése