„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn 4:9)
Ott van ebben a mondatban az a fontos gondolat, hogy a szeretet mindig megnyilvánul valahogyan. Az Isten szeretete a közénk küldött Fiában, Jézusban nyilvánul meg leginkább. Ha nem jön közénk Jézus, akkor nincs megváltás, akkor nincs bűnbocsánat, örök élet. De jött és mindezek vannak. Általa. Csak általa.
Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14:6) Egy másik alkalommal így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él." (Jn 11:25) Mindkét Igét leginkább azért idéztem, mert azt állítja magáról Jézus, hogy Ő az élet. S ez úgy ér össze a hívő embernél, ahogyan Pál apostol megfogalmazza. Azt írja egyik levelében: „nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Fil 1:21) Egy másik helyen pedig így ír: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal 2:20) A konklúziót, a következtetést pedig János apostol így vonja le első levele 5. részében: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5:12) Valaki tehát vagy él Jézus által, vagy még a halálban van. Csak ez a két dolog lehetséges. Vagy egyik, vagy másik. Te már Jézus által élsz? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Megünnepelni a karácsonyt, és nem elfogadni a legfőbb ajándékot, melyet Isten adományoz neked, nagy botorságra vall. Ha így teszel, akkor valóban nem érted a lényeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése