„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." (Jer 29:11)
Sok embernek tervszerű az élete. Vannak tervei, céljai, akar valamit az élettől, szeretne elérni dolgokat. Ez olyan szépnek és jónak tűnik, de ettől többre vagyunk hívatottak. Emlékezzünk csak: a Jézus példázatában szereplő bolond gazdagnak is voltak tervei. Nagyszerű volt a termés, tehát lebontom csűrjeimet, nagyobbakat építek és élvezem azt a gazdagságot, amiért megdolgoztam. Bolond, még az éjjel elkérik tőled lelkedet – hangzik a nagy terveket szövögető gazdag felé az intő szó.
„Ember tervez, Isten végez." Ezt a közismert mondást átéltük már jó néhányszor. Nem kevesebbről szól, mint arról, hogy tervezünk valamit, ám nem úgy alakul. De akkor elhibázott dolog tervezni? Lehetne ezt másképpen is csinálni? Igen, lehetne. A hívő embernek lehetne egy új mondása: „Isten tervez, ember kérdez." Ha Isten tervez – már pedig tervez – akkor az övéi folyamatosan kérdezhetnének: „Uram, mi a terved? S mit jelent mindaz rám nézve? Milyen szerepet szánsz nekem a tervedben? Mit akarsz, hogy cselekedjem?"
Fontosak a tervek, a célok életünkben. Ezek adják meg a mindennapjaink értelmét és irányát. De a hívő ember tudja, hogy neki isteni tervszerűségben kell élnie. Ez azt jelenti, hogy nem öncélú vagyok, nem emberi tervek határoznak meg sem engem, sem a mindennapjaimat, hanem Isten terveit tudakolom rendszeresen imádságos szívvel, Isten Igéjét olvasva, hallgatva. Hiszen Ő tudja, hogy mi a terve velünk. Csak Ő tudja. S ha ez így van, akkor tőle kell megkérdezni. Hányszor kérdezzük meg az Urat döntéseink előtt? Élünk ezzel az általa felkínált hatalmas lehetőséggel? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Isten reményt hoz a zűrzavar közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése