Hulda 4.
Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért lobbant fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! (2Kir 22,15-17)
Alig érkeznek meg a követek, a küldöttek, Hulda már mondja is az Isten válaszát. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy imádság által szüntelen kapcsolatban volt az Úrral, szüntelen készen állt az Úr beszéde befogadására. Ez az, amire Pál apostol is gondol, amikor arra bíztat minket, hogy szüntelen imádkozzunk. Ez nem jelent mást, mint mindig ezzel a nyitottsággal járni, hogy várom az Úr szavát, hogy az életem legapróbb, legjelentéktelenebbnek látszó dolgaiban is megkérdezem őt.
Láthatjuk ezt Jézus életében is. Minden esemény, minden csoda előtt Ő imádkozott, kereste az Atyjával való bensőséges közösséget. Ez hihetetlen belső nyugalmat és lelki erőt adhat nekünk.
Hulda megkérdezi az Urat, és az Úr azonnal válaszol neki. Isten meghallgatja és megválaszolja az ő gyermekeinek az imádságát. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Tévedés arra várni, amíg nem lesz semmi gondod, kevesebb gondod lesz, vagy minden gondod megoldódik, hogy majd akkor dicsőítsd az Urat. A dicsőítés az egyik legnagyszerűbb lelki problémamegoldó kulcs, mert ráirányítja figyelmedet Istenre, a problémamegoldóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése