Hulda 5.
Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért lobbant fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! (2Kir 22,15-17)
Az, amit Istentől kap, és amit tovább kell, hogy mondjon Hulda, az egyszerűen félelmetes. De kész ezt az ítéletes üzenetet is továbbadni. Ő a teljes igazságot mondja meg, semmit sem hallgat el abból, amit az Úr neki mondott. Nem törődik a következményekkel, kerül, amibe kerül, ő nem tehet mást, mint Isten szavának engedelmeskedni.
Ez kell, hogy jellemezze minden időben az Isten gyermekeit. Mi nem azt kell mondjuk, amit ez a világ szívesen hallana, hanem azt, amit Isten igéje tanít. Nátán is ki meri mondani a királynak: te vagy az az ember!
Hányszor vagyunk mi gyávák, hányszor nem merjük Isten igéjét bizonyos helyzetekben bátran felvállalni. Hányszor féltjük pozíciónkat, népszerűségünket. Hányszor nem merjük néven nevezni a bűnt, amit pedig nagyon jól látunk a környezetünkben. Bárcsak adná nekünk az Úr ezt a prófétai bátorságot, ami ebben az asszonyban volt, hogy merjük Isten szavát, szentségét, igazságát képviselni ebben a világban. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése