Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)
Saul indulatait nemcsak mai igénk mutatja, hanem egy fejezettel korábban ezt olvassuk róla: „egyetértett István megölésével." (ApCsel 8:1) István, az Úr Jézus hűséges követője, a keresztyének egyik vezetője, a diakónusok egyike volt. Jézusba vetett hitéért megkövezték és ezzel Saul mélységesen egyetértett. Ő maga is ott volt a megkövezésnél, a Biblia szerint az ő lábához tették le felsőruháikat a megkövezésen jelenlévő tanúk (ApCsel 7:58).
Mielőtt bárkivel bármit tennénk, már a lelkületünkről, az indulatainkról árulkodik az, amivel egyetértünk. Mi az, amire bólintunk? Történnek körülöttünk, vagy a nagyvilágban események és mi az, amire azt mondjuk, hogy igen, így volt jó?! Szerintem is így kellett cselekedni. Saul egy embertársa megölésével értett egyet. Ráadásul nem ártott ez az István senkinek, csak bátran megvallotta hitét Jézus Krisztusban, és ez odáig fajult, hogy az életével fizetett érte. Saul pedig mindezzel mélyen egyetértett. Meggyőződéséből fakadóan egyetértett.
Szoktál gondolkodni azon, hogy amivel egyetértesz, az rólad árulkodik? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése